Kezdőlap Környezet Tengerörvények

Tengerörvények

tenger
A Landsat–8 OLI műszerének felvétele 2021. szeptember 24-én készült az Ohotszki-tenger délnyugati területéről. Nyugaton az Uda-öböl látható, keleten pedig a Nagy-Santár-sziget egy része, attól délre pedig a Santár-tenger északnyugati része látható. A Feklisztova-sziget a Santár-szigetcsoport második legnagyobb tagja. (Kép: NASA Earth Observatory, Norman Kuring / NASA's Ocean Color Web, Landsat adatok: U.S. Geological Survey)

Két szempontból is ritka látványt örökített meg a Landsat–8 az Ohotszki-tenger egyik melléktengerében.

A felvételen az Ohotszki-tenger egyik melléktengere, a Santár-tenger látható. A látvány egyrészt azért ritka, mert magát a tenger felszínét is ritkán lehet itt megpillantani, azt ugyanis átlagosan az év nyolc hónapjában jég borítja. Emellett ritkaság, hogy a lamináris és az örvénylő, turbulens áramlás nyomai ilyen szépen kirajzolódjanak.

Az áramlás a térségben rendkívül heves, az Ohotszki-tengeren ugyanis az árapály a világon a legnagyobb szintkülönbségűek közé tartozik, a vízszint ingadozása Oroszország távol-keleti tengerén közel 14 méter, ami a terepi adottságoknak köszönhető, a szűk öblök felerősítik az árapályt. Nem véletlen, hogy orosz hidrológusok már egy évtizeddel ezelőtt vizsgálták egy árapályerőmű létesítésének lehetőségét a térségben.

Az Ohotszki-tenger délnyugati részén, az Amur torkolatától nyugatra fekvő Santár-tenger különlegessége, hogy területe mindössze körülbelül 2000 km², területét és térfogatát tekintve a világ legkisebb tengere. Leírások szerint ez az egyetlen olyan tenger, amelynek közepéből minden partja látható. A szűk szorosok miatt nemcsak az árapály magassága jelentős, hanem az emiatt fellépő áramlások is a világon a leggyorsabbak közé tartoznak. Emiatt a Santár-tengert a világ leghajózhatatlanabb és legnéptelenebb tengerének tartják. A tengert a Santár-szigetek veszik körül, északon az 1766 km²-es Nagy-Santár-sziget, keleten a Kis-Santár-sziget, délen pedig a Tugur-öböl határolja, míg nyugaton az Uda-öböl felé folytatódik.

A Landsat–8 természetes színeket mutató felvételén jól láthatók az árapály következtében fellépő lamináris és turbulens áramlás jelei. A Santár-szigetek körül az áramlások jellegét az árapályon kívül az Uda-öbölbe ömlő folyók is befolyásolják. Amikor a tengeri jég elolvad, a hóolvadás miatt megáradó folyók, elsősorban a legnagyobb Uda folyó nagy mennyiségű édesvizet szállít az öbölbe, az alacsonyabb sótartalmú víz áramlási vonalai a parttól nagy távolságig követhetők, mire a keveredés teljessé válik.

A lamináris áramlást a szigetek és a szárazföld kiszögellései és a szigetcsoporthoz tartozó apróbb szigetek megtörik, ezért alakulnak ki a domborzati adottságoktól függően különböző irányba forgó örvények, amelyek úgynevezett Kármán-féle örvénysorokat alkotnak. Az örvénysorok a Santár-szigetek környékén dagálykor nyugat felé, apálykor kelet felé sorakoznak. Az áramló közegekben kialakuló örvénysorokat Kármán Tódor magyar mérnök és fizikus 1912-ben írta le először. Cikkeinkben már néhányszor bemutattuk a jelenséget különböző űrfelvételek alapján (lásd lent), de a képeken mindannyiszor a levegőben, a felhőzetben létrejövő Kármán-örvényeket láthattunk, most első alkalommal sikerül az áramló tengervízben megmutatni a jelenséget.

Both Előd

Forrás: Űrvilág hírportál

Előző cikkAszály Kenyában – Zsiráfok pusztultak el a szomjúságtól
Következő cikkA Perseverance marsjáró megtalálhatta a Jezero-kráter legrégebbi kőzeteit